étkezési törvények: Mint a legtöbb ókori nép körében, Izr-ben is voltak törv-ei az étkezésnek, melyek a →tiszta és a tisztátalan közti különbségtételen alapultak. A tisztátalan étel tisztátalanná tett, ezért szigorúan tiltott dolog volt. - 1. Ősrégi a →vér fogyasztására vonatkozó tilalom (Ter 9,4; Lev 19,26; 1Sám 14,32-35): a vér maga a lélek v. a lélek székhelye (MTörv 12,23; vö. Ter 9,5; Lev 17,11), de eredetileg az attól való félelem húzódott meg a tilalom mögött, hogy a saját lelkük összevegyül egy idegen lelkével, és ez veszedelmet hoz rájuk; a 17,11 arra hivatkozik, hogy a vér engesztelésre szolgál (MTörv 12,16.24). - 2. Az elhullott v. széttépett állat húsából enni, melynek a vére nem folyt ki, hasonló okokból tilos volt (Lev 11,39; 17,15; MTörv 14,21; de az idegeneknek a 14,21 megengedi), sőt azt még érinteni sem volt szabad (Lev 11,39; 17,15), mert tisztátalanná vált tőle az étel (11,34). A Kiv 21,28 az öklelő, embert ölő bika húsának az elfogyasztását is tiltotta. - 3. Tilos volt az összes tisztátalan állat húsának fogyasztása (Lev 11; MTörv 14,3-9). - 4. Az első 3 évben nem ehették Izr. fiai a gyümölcsfák termését sem; a 4. évben a gyümölcs Jahvét illette (Lev 19,23-25). - 5. A Lev 7,22 tiltja az áldozati állatok (szarvasmarha, juh, kecske) zsírjának fogyasztását; ezt Jahvénak kellett feláldozni. Az elhullott v. széttépett állat zsírját felhasználták ugyan, de nem ették meg. Az áldozati állatnak azokból a részeiből, melyeket Jahvénak felajánlottak v. melyek a papot illették meg, idegen nem ehetett (22,10). - 6. A házban kiterített holttesttől az étel tisztátalanná vált (vö. Szám 19,14; Oz 9,4); tisztátalannak számítottak azok az ételfélék is, melyeket idegen, azaz tisztátalan földön állítottak elő (9,3; vö. Ám 7,17), főleg a pogányok ételei, italai (Dán 1,8) voltak tisztátalanok. - A törv. azoknak, akik vért fogyasztanak, igen szigorú büntetést helyezett kilátásba (Lev 17,10.14); a tisztulást is előírja mindenkinek, aki tisztátalan v. elhullott állatot evett v. érintett (11,24-28.39). A Makkabeusok korában a jámbor zsidók inkább meghaltak, mint hogy az ~et megszegjék (2Mak 6,18-31; 7). - Az ÚSz idején igen szigorúan vették az ~et (ApCsel 10,14). A farizeusok evés előtt gondosan megmosták a kezüket (Mt 15,2) és nagy gondot fordítottak az edények (külső) tisztaságára is (23,25; Mk 7,4), nehogy valami tisztátalant egyenek v. érintsenek. Jóllehet Jézus elvben állást foglalt a tiszta és tisztátalan megkülönböztetése ellen, a zsidókeresztények még sokáig ragaszkodtak az ~hez, úgyhogy az →apostoli zsinat határozata az Antiochiában, Szíriában és Kilíkiában élő pogánykeresztényeknek előírta, hogy tartózkodjanak az áldozati állat húsának, a vérnek és a fojtott állatnak a fogyasztásától (ApCsel 15,28). Ezt Pál ap. Korintus (1Kor 8), Galácia (Gal 4,9) és Kolossze (Kol 2,21) egyh-aira nem terjesztette ki, de némelyik gör. egyh-ban egészen a 9. sz-ig figyelembe vették. **

BL:396.